Az őszi szezon értékelése – Vác VLSE U16 2021 február 07Általános 864

Kovács Péter, U16-os csapatunk edzője részletesen értékelte együttese őszi teljesítményét.

– A nyáron vettem át a 2005-ös korosztály csapatát, de a vírushelyzet miatt már májusban elkezdtem megismerkedni a srácokkal. Létszámhiányos volt a társaság, 2 kapus és 8 mezőnyjátékos tartozott a csapathoz, plusz a Vén-ikrek. A keretet mindenképpen bővíteni kellett, a nyár folyamán fokozatosan igazoltunk játékosokat. Azt is meg kell említeni, hogy az U17-es csapat eredményessége miatt Szunyog György és Marosi László az idősebbek között edzett és játszott az ősz folyamán. Általában a megyei bajnokságokból tudtunk toborozni, így elsősorban a mennyisége nőtt a játékoskeretnek, a minőség még nem annyira volt meghatározó. Viszont a létszám növelésével legalább az edzésminőség javult a májusi állapotokhoz képest. Ennek megfelelően a cél az őszi szezonban nem az eredményesség, hanem a játékosok összeszoktatása, csapatba építése volt. Ez a korosztály most került be az eddigi legmagasabb osztályába, az NB II-be.

A játékrendszerünk, felállásunk az 1–4–3–3 volt, de a szezon folyamán egy védekező középpályással próbáltuk a védekezésünket stabilabbá tenni. Így átálltunk 1–4–1–2–3-ra. Próbáltam mindenkit a neki leginkább fekvő poszton játszatni, így megnézve a csapat egységét és a játékosok szerepét, erősségét a rendszerhez alakítva. A felkészülési mérkőzéseket is ennek megfelelően állítottuk össze, általában idősebb korosztály csapatai ellen játszottunk. Főleg a támadószekcióba érkeztek az új játékosok, így itt többet variáltam az edzőmeccsek során. A védekezésünket nagyjából rendben találtam annak ellenére is, hogy azért 3–4 gólt minden mérkőzésen kaptunk.

A bajnokságot viszont nagyon rosszul kezdtük, egy megilletődött, gyámoltalan csapatként az UTE átgázolt rajtunk egy 6–0-val. Utána a védekezésünk elég jól működött a további találkozókon, csak az utolsó mérkőzésen jártunk úgy, mint a legelsőn. Gyirmóton 7–0-val jöttünk le a pályáról, viszont addig meglepően jó teljesítmény nyújtott a csapat és eredményeset is. A szezon közepén volt egy 5 mérkőzéses sorozat is, amelyben csak egyszer hagytuk el vereséggel a pályát. Sőt, ezek között volt 2 egymás utáni, kapott gól nélküli meccsünk is. A mérkőzések nagy részében általában az ellenfeleink játszottak labdabirtoklási fölényben, de ez a csapatok közötti technikai fölényből adódott. Ezt a különbséget lelkesedéssel, küzdeni akarással és rengeteg futással próbáltuk ellen súlyozni, több–kevesebb sikerrel. Fizikailag is fölöttünk volt a csapatok nagy része, de főleg technikai hiányosságaink és rossz döntéshozatalaink jöttek ki nagyon a mérkőzéseken.

A védekezésünk egy-két mérkőzéstől eltekintve rendben volt, és a bekapott gólok száma sem volt túl sok, ha az ellenfeleink képességeit nézzük. A helyezkedésen és gondolkodásbeli gyorsaságon viszont lehet és kell is javítani. Balogh hozott egy átlagos teljesítményt a kapuban, a védősorban viszont Filip átlag felett játszott a mérkőzések nagy részében és Tóth játéka is kiemelendő a védősorból.

A középpályásainkra inkább csak védekező feladat hárult a meccsek nagy részén, a  támadójátékot nem sokszor tudták kellőképpen támogatni. Viszont nagy küzdeni akarás és rengeteg futás, ütközés jellemezte a játékukat. Itt sok volt az átlagos teljesítmény. Kollariknak volt egy-egy jobb mérkőzése, de ő sokat volt sérült a szezon során. Vén Áron megalkuvás nélküli, agresszív játéka érdemel még említést ebből a sorból. Ceglédi játékában is sokkal-sokkal több lenne, védőként viszont nem játszott rosszul. De neki elsősorban a középpályán kellene vállára venni a csapatot.

A támadójátékosok szereplése elmaradt az elvártakhoz képest. Nagyon kevés gólt szereztünk az ősszel, az 5 rúgott találat nagyon-nagyon kevés. Pedig meccsenként 2–3 nagy lehetőségünk majd mindig akadt. A sebesség majdnem mindegyikük játékában megvan, viszont a gondolkodásban, döntéshozatalban nagyon sok minden szorul javításra. Az összjátékban is sokat kell fejlődni, mert ebben az osztályban az egy-egy elleni játékban legtöbbször elveszítik a párharcokat, itt már nem elég csak a gyorsaság. Ebbe a csapatrészbe jött a legtöbb új játékos, fel kell venniük a játék gyorsaságát fizikailag és fejben is. Itt is átlagos teljesítmények voltak, sokkal többet várok Csöllétől és Kocsistól is, hiszen ők évek óta a kezdőcsapat tagjai. Farkas viszont meglepően sokat fejlődött a nyári átigazolása óta – Nagymarosról igazoltuk –, az edzésekhez és mérkőzésekhez való hozzáállása példaértékű a támadók között.

Az viszont hatalmas pozitívum az ősszel kapcsolatosan, hogy a játékosállomány 18 főre duzzadt (+ Vén ikrek + Szunyog, Marosi) és eredményességben is az elvártnál jobban szerepeltünk. Igaz egy mérkőzést nem tudtunk lejátszani a vírushelyzet miatt.

Az őszi szezon utáni helyezésünk a bajnokságban:

9. Vác VLSE 10 mérkőzés, 2 győzelem, 2 döntetlen, 6 vereség, 8 pont, 5–25-ös gólarány.

A házi góllövőlista állása:

Szunter Martin 2 gól, Csölle Patrik, Farkas Balázs és Kollarik Tamás 1–1 gól.