Legyőzte a Mészöly Focisulit U14-es csapatunk!
Nagy Gábor együttese remek csapatmunkával 4–2-re diadalmaskodott.
Szabados Tamás értékelése:
„A bajnokságnak azzal a céllal vágtunk neki, hogy bent maradjunk az ország legjobb 24 csapata között!
Sajnos már a nyári felkészülés alatt kulcsemberek dőltek ki, akiket nehéz volt pótolni sok szempontból is. Ezekhez meg jött a Covid-járvány, ami végigsöpört az egész kereten, így nagyon toldozva-foltozva álltunk ki hétről hétre, de csapatomat dicséret illeti, mert így is ősszel csak egy mérkőzés volt – az UTE elleni – ahol el kellett ismerni, jobb volt az ellenfelünk. Ahogy kezdtünk kiegyenesedni és utolérni magukat, s felépültek a sérültek és betegek, úgy jöttek az eredmények is, mint például az addig 1–2. helyen álló Gyirmótot idegenben megvertük az utolsó fordulóban. Így a 10. helyen zártuk az őszt.
Télen jól sikerült a felkészülésünk és győztes meccsel nyitottunk, majd kezdődött a kálváriánk elölről – sérülések, betegségek sajnos megint elkísértek minket tavasszal, ezért a végén már a 2006-os születésű Vén Áront is magamhoz kellett vennem a sorsdöntő meccsekre az addig is rendszerint a kezdőben lévő, 2005-ös Szunyog és Kollarik mellé.
Attól függetlenül, hogy sok fiatalabb korosztályú labdarúgót játszattam, a játék minősége jónak volt tekinthető a helyzetkihasználásunkat és a 20 méteren belüli megoldásokat leszámítva. Domináltunk a meccseink nagy részén, de sajnos előbbiek miatt sokszor elpazaroltunk pontot, pontokat, ami miatt görcsössé vált a társaság és kihívás volt számomra is, hogy ezt kezelni tudjuk. A végére sikerült egy hármas győzelmi szériát produkálni az éllovasok ellen (Kecskemét, ZTE, Budai FC), amivel felzárkóztunk, majd kiharcoltuk a bennmaradást, amit minden körülményt figyelembe véve hatalmas fegyverténynek tartok! Óriási boldogság volt ez a csapatnak, mert látták, érezték, hogy honnan hová jutottak, és nekem is, mert amikor átvettem őket, kieső helyen voltak, onnantól kezdve pedig háromszor is, amikor a tabella „megállt”, egyszer sem voltak a vonal alatt – úgy gondolom, ez önmagáért beszél!
Amiért jöttem, hogy segítsek bent tartani a csapatot az elitben, azt teljesítettük, és ezt szeretném megköszönni a szülőknek, főleg Horváth és Heinczinger apukának, a kollégáimnak, Kovács Péternek, Balogh Csabának és a vezetőségnek, hogy bíztak bennünk és támogattak minket!!!
Nagyon szerettem a csapatommal dolgozni, jó mentalitású fiúk alkotják a keretet, akik rengeteget fejlődtek; azt gondolom, hogy 1-2 éven belül a felnőtt csapatban játszva is okoznak örömöt a váci szurkolóknak!
Kiemelni nem szeretnék senkit, mert mindenki belerakta a maga szeletét a sikerbe, és voltak jobb és kevésbé jó meccsei, de közösen, csapatként oldottuk meg ezt a nehéz feladatot!
A korosztályt nem viszem tovább, mert több felnőtt NB-s megkeresésem volt, amiből az NB III-as Füzesgyarmat vezetőedzői pozícióját fogadtam el. Nagyon remélem, hogy nem kell teljesen elszakadnom a nevelőegyesületemtől, és ha kell, segítem továbbra is, mert nekem mindig is a szívügyem a klub!
Köszönök mindent azoknak, akik egy kicsit is segítettek nekünk!
Hajrá, Vác!”
A csapat az országos U17-es bajnokság "C" csoportjában 16 megszerzett ponttal a 7. helyen végzett.