Bemutatjuk Szalai Attilát, U19-es csapatunk edzőjét 2022 március 25Általános 786

Híres, neves játékos tért vissza edzőként tavaly nyáron a Vác VLSE kötelekébe. Az 56 esztendős Szalai Attila azóta U19-es csapatunkat irányítja – nem is eredménytelenül! –, de a váci szurkolók már jóval korábbról, az 1994-es bajnokcsapatból ismerhetik. A futballberkekben csak „Szancsóként” ismert egykori korábbi kiváló, kőkemény védővel játékos- és edzői pályafutásáról beszélgettünk, de fia, ifjabb Szalai Attila is szóba került.

– Ezer szállal kötődsz Váchoz, itt nevelkedtél, aztán visszatérésed után a bajnokcsapat tagja lettél, sőt a válogatottban is szerepet kaptál…
– Így van, a Váci Izzóban nevelkedtem, s itt váltam felnőtt játékossá. Már 1983-ban, 16 és fél évesen bemutatkoztam az NB II-ben, és 1985-ig maradtam a csapatban, amely 3. helyezést ért el a másodosztályban. Ezt követően, a következő szezonban már az NB I-ben játszottam az MTK színeiben, majd 1990-ben visszatértem Vácra, ahol már szintén élvonalbeli csapat volt. Négy évet töltöttem el a klubnál, sikert sikerre halmoztunk, amely a ’94-es NB I-es bajnoki címben csúcsosodott ki. Ez egyébként már a második NB I-es bajnoki győzelmem volt, hiszen a ’86–87-es kiírásban az MTK-val is az élen végeztünk. Később szerepeltem még a Csepelben, a Videotonban, Dunaújvárosban, majd légióskodtam Izraelben, az Egyesült Államokban – itt már játékos-edzőként –, végül pedig Ausztriában. Voltam felnőtt és olimpiai válogatott, összesen nyolcszor húzhattam fel a címeres mezt – ebből az A-válogatottban 1987-ben kétszer szerepeltem, a lengyelek elleni 5–3-as győzelem során a Népstadionban, majd az NDK elleni 0–0-s döntetlen során Lipcsében.
– Az edzői pályára való lépés játékos-karriered befejezése után egyértelmű irányvonalnak tűnt?
– Tulajdonképpen igen, hiszen játékos koromban a szakma meghatározó embereivel dolgozhattam együtt, akik hatást gyakoroltak rám – többek között a Vác FC szakmai igazgatójával, Csank Jánossal, aztán Both Józseffel, Gellei Imrével, Csepelen Varga Istvánnal, a Vidinél Csongrádi Ferenccel, míg az MTK-ban Popovics Sándorral. A kilencvenes években elvégeztem a kétéves középfokú edzői tanfolyamot, 2005-ben pedig a szakedzőit a TF-en, onnan pedig már egyenes út vezetett a tréneri pályára. Mint említettem, külföldön játékos-edzőként kezdtem, majd itthon trenírozhattam a Vác VLSE, az MTK, a Vasas, a Felcsút, az Újpest és a Mezőkövesd korosztályos csapatait – jellemzően mindenütt az U17-es, vagy az U19-es korosztályt. Nem szabad elfelejteni, hogy Vácott focigimnáziumot is indítottunk és büszke vagyok rá, hogy későbbi NB I-es NB II-es futballisták kezdték ott a futballt, olyanok, mint Kovács Péter, Vén Gábor, Burzi Attila, de említhetném Schwarcz Zoltánt is.
– Tavaly nyáron pedig visszatértél Vácra, egyesületünkhoz és az U19-es csapattal nagy sikert értetek el, hiszen az Alap csoport 2. helyén végezve továbbjutottatok, így jelenleg az ország 16 együttesei között szerepelhettek…
– Így van. Az utóbbi években nem edzősködtem, viszont nem távolodtam el a futballtól, hiszen menedzserkedtem és több labdarúgónak tudtam segíteni. Steidl Sándor sportigazgató nyáron megkeresett, első szóra megegyeztünk és nagyon jól érzem magam a klubnál. A csapattal pedig nagyon sikeres őszön vagyunk túl, most tavasszal pedig már az ország legjobbjai ellen mérettethetjük meg magunkat.
– Fiad, ifjabb Szalai Attila már hosszabb ideje stabil válogatott labdarúgó, jelenleg pedig a török Fenerbahce futballistája.
– És először Gödön kezdett futballozni, majd a Vác VLSE-ben nevelkedett, ahonnan aztán a Vasasba ment. Ezután az osztrák Rapid Wien utánpótlásában pallérozódott, sőt, a felnőttcsapat tagja lett. Mezőkövesdet és a ciprusi Apollon Limasszolt követően pedig ma már a Fenerbahce-nál játszik. Mindig is éretten gondolkozott, most sem féltem őt a pályafutásával kapcsolatban!

(Fotó: pfla.hu)